55 éves férfi vagyok, majdnem harminc éve házas a feleségemmel, van egy huszonöt éves fiúnk. A házasságom jó, nem marjuk egymást az asszonnyal, csak a vágy kopott meg az elmúlt évtizedek alatt. Az összebújásaink is ritkultak, de azért még működik a dolog.

Nem mondom, hogy nem nézem meg az utcán a csinos nőket, régebben volt is egy-két kalandom, de az utóbbi években már hűséges vagyok a nejemhez. Elmúlt a kapuzárási pánik időszaka is (bár, én ezt nem annak mondtam, ahogy gondolom, a többi férfi társam sem), és elfogadtam, hogy elszállt felettem az idő.

Most mégis újra kamasznak érzem magam, és kezdek megőrülni. A fiam nemrégiben hazahozta az új barátnőjét, ahogy nekünk mondta: a menyasszonyát, mert annak ellenére, hogy még a kapcsolatuk elején vannak, nagyon komolyan gondolják a dolgot. És azóta oda a nyugalmam…

Szégyellem, de be kell vallanom, hogy amint megláttam ezt csinos lányt, azonnal megdobbant a szívem. Mintha a fiatalkori énem tért volna vissza. A fiam ugyanis éppen olyan lányt választott magának, amilyeneket én is nagyon kedveltem egykor.

Tegnap már arra vetemedtem, hogy én hívtam fel a fiamat: mikor jönnek már újra hozzánk. Ígérte, hogy a jövő héten.

Küszködöm az érzelmeimmel, és közben tele vagyok bizonytalansággal: hogyan fogom visszafogni magam, nehogy a fiam (vagy a menyem) észrevegye váratlan és túlcsorduló érzelmeimet? Nem hittem volna, hogy vénségemre ilyen helyzetbe kerülhetek.

Titkon már az is megfordult a fejemben, hogy a fiam barátnője is vágyhat egy idősebb férfira. Sok ilyen történetet hallottam már. Nagyon szeretem a fiamat, és nem szeretnék neki fájdalmat okozni, de nem tudom, hogy vissza tudnék-e utasítani magamtól egy ilyen lehetőséget. Csak jeleznie kellene a lánynak, és már udvarolnék is.

Ez sem vezetne jóra, de az sem, hogy csak sóvárogva nézem, amikor jön, és megőrülök a féltékenységtől, hogy nem velem van.

Nem tudom, van-e az én problémámra egyáltalán valamilyen megoldás…
A fiam barátnője és a barátja.